Háborúnál rosszabb (Koronavírus – pacifizmus)

[elég! elég volt!] Jobban tudja a demens, mint a miniszter és a miniszterelnök. Anyám összerakta, az esti híradók, a beszélgetések részleteiből, meg abból, amit elmagyarázunk neki. Érti, átérzi, ami történik. Ez a vírus rosszabb, mint a háború, mondja, húzsé, csém vojná. Hallgatok rá – érdemes a demensek tisztánlátására és bölcsességére figyelni. Ő tudja, azért is,… Tovább Háborúnál rosszabb (Koronavírus – pacifizmus)

Az árnyéksereg enumerációja

02. 22-én regisztráltam másodszor oltásra anyámat, ezt így könnyű megjegyezni. Aztán még egyszer regisztráltam, mert a háziorvosnál még mindig nem jelent meg a neve. Így lett anyámnak három árnyékteste. Vele gyülekeznek a levélben regisztráltak – árnyéktestek felbontatlan vagy felbontva félretett borítékokkal. Árnyék vagyok magam is, bármilyen nehéz elismerni. Izzad a kezem, túlmelegszik, de nem áttetsző… Tovább Az árnyéksereg enumerációja

A személyes archívumon túl, személyként. Demencia és közös emlékezés

A demenciával való találkozás tanulságairól szeretnék írni, tudva, hogy e fogalmak összepárosítása magyarázatra szorul: demencia és találkozás, demencia és tanulás. A gondozás intim tapasztalat, nyelve – számomra – egyes szám első személyű. A többes számú megszólalással egy láthatatlan közösség kontúrjait szeretném jelölni, ahová én is tartozom: a demencia érintettjeinek hatalmas, de sehol számon nem tartott… Tovább A személyes archívumon túl, személyként. Demencia és közös emlékezés

Tanú emlék nélkül (Demenciával élők versei)

Gondolom Nem tudom mit gondolok Nem tudom számít-e Nem gondolom hogy számít Nem gondolom Nem tudom hogy gondolom Ez a baj Éltünk egy életet Senki se kérdi itt mit csináltál Az életben Mintha azt hinnék Törött lábbal kerültünk a földre És együttérzést kérünk Senki se akar meghallgatni Volt egy sztrókom Nem jönnek a szavak Ők… Tovább Tanú emlék nélkül (Demenciával élők versei)

Széklet, az ismerős anyag

Mikor először mostam kezet tavasszal, a koronavírus-járvány első hulláma idején úgy, hogy utána hozzá kellett érnem anyámhoz, miközben sokáig és alaposan szappanoztam és újraszappanoztam az ujjközeimet, rájöttem, hogy mindent rosszul tudtam arról, mi a mocsok. Azt hittem addig, hogy a szennyezés forrása anyám. De én voltam, aki fertőzött terekben járt. Korábban ezt írtam: Ami feldühít,… Tovább Széklet, az ismerős anyag

Jobban tudja a demens, mint a homofób

Nehéz azt mondanom anyámról, hogy homofób volt, mert olyan sok rétege volt az elutasításának, olyan sokféle személyes hajszálgyökérből táplálkozott – de mégis elutasítás volt, ezért anyám mégis homofób volt. Amíg lehetett, elfojtotta azt a tudását, hogy a lánya leszbikus. Idegenkedett tőle, berzenkedett. És amikor már nem lehetett elfojtani, ellenségessé vált. Talán nem is azért, mert… Tovább Jobban tudja a demens, mint a homofób

A lélegeztetőgépről való lekapcsolás szótárából (Triázs)

Triázsolás, a betegek sorba rendezése vészhelyzetben, a fogalom eredeti értelme szerint. A betegeket sérülésük vagy megbetegedésük súlyossága alapján rangsorolják, hogy aki azonnali életmentő beavatkozást igényel, előbbre kerüljön. A francia trier („válogatni, sorba rakni”) igéből származik – a napóleoni háborúk idején bevezetett eljárás lényege az volt, hogy a rang és a nemzetiség helyett a sebesülés súlyossága… Tovább A lélegeztetőgépről való lekapcsolás szótárából (Triázs)

Hogyan találtam meg a nagyapám sírját

Sokáig nem tudtam, hogyan nézett ki a nagyapám, már felnőttem, amikor megismertem az arcát – ha láttam is korábban fényképen, mégis így emlékszem. Anyám nem beszélt az apjáról, alig tudott róla valamit; nagymamám hallgatag volt, nem emlegette nagyapámat. Maksz Komiszarcsuk törékeny ember lehetett. Senki sem hasonlít rá közülünk. Van róla egy fiatalkori kép – szinte… Tovább Hogyan találtam meg a nagyapám sírját

Demensfelkelés

Indul a Demens Sereg, mennek a talpasok, lábukat húzva, mennek bottal, járókerettel. Előgurulnak kerekesszékkel, kikanyarodnak ápolási ágyakon. Eltűnnek, mintha elkóborolnának. Csodálkozva néznek körbe az utcán, tűnődve tekintenek egymásra, aztán nekiindulnak. Amerre mennek, kő kövön nem marad. Akit útközben érnek, belekapaszkodnak, viszik magukkal. Egyre többen vannak. Vonulnak verejtékkel, vizelettel és könnyekkel. Vonulnak és beszélnek megállás nélkül,… Tovább Demensfelkelés

Babérlevél is kell bele

Emlékszel, kérdezte anyám, amikor vo sznyé, álmunkban/alvás közben megtanítottalak gombalevest főzni? Az emlékezet visszatérésének egyik éjszakáján mondta el a receptet, mindketten ébren voltunk, persze – de később csak így tudott visszautalni a visszaemlékezésre. Először el kellett mesélnem neki, milyen jól főzött valaha, aztán felsorolni néhány ételét. Például gombaleves. És akkor jutott eszébe egy recept váza,… Tovább Babérlevél is kell bele